2010. január 25., hétfő

Szent Pál megváltoztatási ünnepe.

Az Égi Atya beszél az Szent Tridenti Áldozó Misén a göttingeni házkápolnában általa választott és leánya Anne-n keresztül.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen. Ebben a Szent Misén sok angyal lépett be a szent helyiségbe és csoportosult az áldozó oltár körül és a pap körül. Egy fehér galamb jelen volt a prédikáció alatt. A Boldog Anya nézett a Kis Jézusra, és mindketten fényesek voltak egy világos aranyfényesben. Az angyalok csoportosan álltak a bölcső és Mária oltára körüli. Imádkoztak az újszülött Jézust.

Az Égi Atya beszél ma, Pál megváltoztatási napján, 2010 január 25-én: Én, az Égi Atya, most beszélek e pillanatban általam szívesen engedelmes és alázatos eszközöm és leányom Anne-n keresztül. Ő az én akaratomban van és csak azoknak a szavaknak ad hangot, amelyek tőlem származnak. Az ő saját akaratát átadta nekem.

Szeretett hívőkem, szeretett papfiamok, akik szintén papjai az Égi Anyámnak, mert Ő a egyház anyja és egyben a papok anyja is.

Szeretett papfiamok, miért folytatjátok még mindig tévedéseitek? Ma Pauli élménye, ez Saul Pálváltása, megtörténnie kellett, mert olyan szilajak és büszkék lettek, mint e Saul. Én, a világegyetem és egyben az egész papi kar uralkodója, irgalmaztam őt. Mutattam meg neki, hogy én vagyok a világ ura, hogy én is felettem van nála, hogy csoda segítségével akartam megtéríteni, amikor üldözni kezdte engem. A megtérés pillanatában vaksággal sújtottam le, mert az ő imádkozó hívőim ellen támadt, őket kötött meg. Ezt a csodát engedtem történnie.

Szeretett hívőkem, szeretett főpásztorok és papok, mi a helyzet ma? Nem üldözitek engem is most az én üzeneteimben és üzenőnőkemben? Nem voltam megengedve nekik, hogy nektek szóljak, ti megtérésére? Nem tévedtek el tőlünk a valódi, egyedüli katolikus és apostoli hitből? Miért mondjátok, papfiamok: "Hűséget esküdtem az én püspökömnek szentelésemkor. Kihez tettétek ezt az esketet? Engem, az égi Atyát a Szentháromságban, a püspökön keresztül. Nem hibázhatnak-e is ők? Nem követhetnek el nagy szentségtöréseket? Nem hiányosak és tökéletlen emberek? Egy szektában élnek. Eltévesztették papjaikat. És ezért felelősek e hatalmas teherrel. Hogyan engedhetek meg egy püspöknek, aki eltéveszt engem mint papot? Ez nem lehetséges egy mélyen hívő szent papfiú számára, aki a szentség útján járt, szeretett főpásztorok és papok.

Ki hiszete valójában, papfiam? Nem érzitek magatokat teljesen körülvéve a szabadkőműves hatalmak által? Valójában hiszite ezekben a hatalmakban? Nem hiszitek-e abban, hogy Én, az égországi Atya, felettük vagyok? Nincs-e mindentudásom és nem vagyok-e mindenható? Nem ismerem-e belsejüket, papfiaimat? Nem van-e jogom megmenteni őket a mélyből és személyesen szólni hozzájuk, ahogy tegnap téged is megszólítottam, kedves papfiám, az abban a telefonbeszélgetésben?

Nem mentem-e meg téged a mélyből, ebből a gonoszságtól? Nem esküdtél hűségét nekem, kedves papfiám, aki eltévedtél? Tudatában vagy ennek a hívének? Követked azokat, akik hamis tanításban élnek és akarják megzavarni téged? Hisz még nekik? Miért csatlakozol ehhez a kerületi főpaphoz, aki nem engedelmeskedik a püspököknél és nem engedelmeskedik püspökénél? Ugyanazokkal a szavakkal mondtad, hogy engedelmeskedsz püspökednek és hűséget esküdtél. És utána szenteld magadat egy papfiának, aki nem engedelmeskedik a püspököknél? Ellentmondsz magadnak, kedves papfiam. Nem tudod már mit mondasz. A hazugság belépett benned, nem az engedelmesség és nem is szeretetem, amit tovább akartam önteni rád. Nem! Egy hamis tanításnak adódsz át és követed azt. Te is üldözöd a hírnökömet. Te is azok közé tartozol, akik engem üldözik.

Előbb kell-e egy új Pál-szerelem jönnie ahhoz, hogy papfiaim mutassanak nekem hitet, az egész katolikus és apostoli hitét? Teljesen elveszett - ti számára is? Csalod a híveimet. És te is, papfiaim, csalod a híveket. Nem mondotok nekik igazat. Nem világítjatok meg a híveket, ahogy feladatotok lenne. Nem! Eltévedtek tőlük és gyalázzák és kinevették az én hírnökömet, akiket küldtem hozzájuk, hogy igazságot hirdessenek neked.

Te, hírnökem, szétszórod a világon az igazságomat. Kiabálni fogsz róla, mert meggyőződöttél az én igazságomban és mert kiválasztottam téged. Nem tudod kihirdetni az igazságot tehetetlenkedésedben, de Én magam hirdetem át az igazságomat keresztülom, a világhálón, amit választottam neked.

Hisznek majd emberek, kedves pásztoraim, még ha megakadályoztatok is. Én, az égországi Atya a Szentháromságban, mindenről felvilágosítom őket, hogyan vezettétek el tőlük és mennyire ti magatok is hitetlenek vagytok. Antikrisztussá váltatok. Nem valljátok már a katolikus hitét. Nem tudjatok, mert modernizmustól és II. vatikáni zsinattól választottatok el magatokat tőlem. Önként választották el magatokat tőlem.

A Pius Testvériség eltávolodott a főpásztoroktól és az első pásztortól, alapítójuk után, mert megértették, hogy a legértékesebb az én Szent Áldozati Ünnepeim Tridenti Ritusban. Akarnak azt élni, ezért elfogadták a kiközösítést - ő is, a kerületi főnököm is. De mit hirdet most? A Tridenti Szent Áldozatot II. János XXIII pápa 1962-es változatában. Ez helyes? Nem, szeretettem. A Pius Testvériség alapítója ünnepelte és megalapította a Szent Áldozatot V. Piusz pápát követően. Senki sem változtathatta meg azt, mégis megváltozott. Ebben hitetlenkedés és zavar volt.

Még hiszel ebben az Ökumenikus II. vatikáni zsinatban? Valóban hiszsz benne? Még mindig megtévesztettek? Nem vagyok-e te főpásztorom, a Főpap, aki minden pásztormat és főpásztort vezetek, legfelsőbb pásztort is? Nem én állok fölöttük teljes igazsággal? Nem vagyok-e az út, az igazság és az élet? Akit bennem hisz, megmentett lesz. És aki naponta fogadja engem, a Fiúmat Jézus Krisztust a Szentháromságban, a Szent Áldozati Laikában, az élettelen kenyérét kapja és örök életet nyer.

Miért nem tekintetek azokra a papokra, akik szenteként élnek és mindenemért tesznek - értem, Mennyei Atyámként. Összes áldozatukat magukra veszik, mint szeretett papságom fia Göttingenben elfogadta ezt az igazságtalan bűnbánati tilalmat. Szelídséggel és engedelmességgel fogadta el engem - nem a püspököket. Ők adták ki azt, de Rómában vissza nem vonták. Parancsolni kértem papfiamat Rómába, hogy ott tanuljanak tőle az igazságot. De még a Vatikánban is bejött a gonosz.

Tudom-e le vanok ezeket a papokat és főpásztorokat, akik nagyon súlyosan bűnöznek ellenem szentségtörésekkel? Le vannak-ak az én Szent Áldozati Laikomól? Nem! Ők az én üldözőim és hivatalban maradhatnak. Igen-e, kedves engemek? Tovább kell-e világítani titeket? Valójában többet kell-e mondanom neked ezen kívül? Miért nem hiszek még nekem, a mennyei Atyának? Ezért kénytelen vagyok további hírnököket rendelni és választani, akik hirdetik az igazságomat és nem félnek, mint a kis hírnöm Göttingenből. Elvettem tőle az emberi félelmet, mert élek benne és szenvedek benne. Miért szenvedek benne, kedves engemek? Mert újra élni kell e szenvedést ma is és ismét látnom kell. Emiatt választottam a kisemet, hogy szenvedjek benne, hogy ő is szívesen elfogadja ezeket a szenvedéseket és érezze, hogy én vagyok az egyetlen ura is lelkén, amit szívesen ad nekem, mert átadta akaratát nekem és örömmel átadott. Élek benne és munkálkodik benne, ahogyan az Isteni Mindenhatóság kívánja és szeretné. És így áldom most titeket, kedves engemek, hívőim és tévedt papaim is, a Szentháromságban, Atyában, Fiúban és Szentségben. Ámen.

Dicsőség és áldott legyen Jézus Krisztus a Boldogságos Oltáriszentségekben végtelenül. Ámen.