2008. március 15., szombat
2008. március 15., szombat
(Szent József)
Jézus mondta: „Népem, ma ünnepelitek az én nevelőapám, Szent József napját. Ő egy szent és kegyes ember volt, és a Szentséges Család gondozásának felelősévé nevezték ki aszályos mesterségéből. Tanított engem meszterségét, amíg felnőttem, s az én áldott Anyámmal együtt tanították nekem minden szokást, hagyományt és a zsidó hit írásait. Ez egy üzenet mindazoknak a nőknek és férfiaknak, akik felelősek gyermekeitek lelki jólétéért. Neveljétek őket hitében s gondoljátok arra, hogy vallásos oktatásban részesüljenek, így tudják meg szeretetemről és az igényemről a tökéletességre, hogy bejöjjünk mennybe. Akár gyermekeitek elhagyják is otthonotokat, még mindig felelősek arra, hogy emlékeztsétek őket lelki kötelezettségükre irántam. Tudom, gyermekeitek szabad akaratuk van és előfordulhat, hogy eltérnek az Egyháztól. Ám adjátok nekik jó példát s bátorítsátok őket szeretettel, hogy térjenek vissza a hűségbe, amit tanítottak nekyük. Ha visszautasítják, akkor még mindig kötelezettségetek van imádkozni lelkeikért, akár halálig is. Ez az a hitbeli kitartás, amire minden szülőt felhívok gyermekei fölött vigyázni.”
Jézus mondta: „Népem, az én szenvedésem olvasása az Utolsó Vacsorával és Júdás árulásával kezdődik. Amíg ő távol volt, megosztottam az első misét apostolaimmal s örökre bevezettem a szentségim. Azután, hogy kegyelmesek keresztfáján haltam el most ünnepelhetitek valóságos jelenlétemet a megszentelt kenyerben és borban. Ez a kép a kenyérre összpontosít rajtatok az én áldott Szentségenem, amely az ajándékom magamtól, amit hátrahagytam nektek, amikor elhagytam a földet testiségemben. Most, ha közel akarsz lenni engem, bármelyik tabernákulumban bármilyen templomban meglátogathatod. A szenvedésemből olvastok, hogy Júdás és Szent Péter is tagadtak el engem, de mindkettőjüknek más volt a reakciójuk az elmulasztásaikra. Júdást annyira megbántotta fájdalma, hogy nem érezte magát méltónak bocsánatomra, ezért kiment s felakasztotta magát. Szent Péter is megbánta háromszoros tagadását, de bizalmas volt abban, hogy megbocsátok neki, még akkor is, amikor hármaszer kérdeztem tőle, szeret-e engem. Népem, bűneitekben is elutasítotok engem, de bíztak benne, hogy Confessióban is megbocsátanak nektek. Dicséret és dicsőség az uratoknak, mert adtak nektek a szentségekemet Szent Áldozatba s Bűnbánatba.”