Egy leckét adok nektek pontosan úgy, ahogy egy igazán „szóró” paptól szeretném hallani is:
Drága testvéreim!
Ma Istenről fogok beszélni nektek. Ki Ő, mit tesz, és miért kellene jobban szeretnünk Őt, mint bármit else!
Isten elsősorban olyan rendkívüli Szeretet, aki úgy döntött, hogy megteremti az emberiséget, hogy az megismerhesse és szerethesse Őt; ez a Szeretet egy csere Isten és az emberiség között — Ő vonzza magához minden dolgot. De mi ez a Szeretet?
Ez a Szeretet bőséges; ez azt jelenti, hogy betölti azt a személyt, akinek a tárgya. Nem vágyik az emberiség — és különösen minden egyes ember — a gazdagságra? Igen, természetesen. Legyenek akkor az Én felém fordulva; ez a Szeretet annyira szerető! Nem vágyik az ember arra, hogy szeressék? Igen, természetesen — a szeretés vigasztaló, édes és gazdagító; a szeretet boldoggá és könnyedűvé tesz, továbbá ösztönzi a kölcsönösséget is.
A szeretés szerethetővé tesz, és amikor valaki valóban szeret, adni akar — adni önmagából, szolgálni, teljesen odaadni magát. Már nem önmagára gondol; arra gondolunk, akit szeretünk, vagy azokra, akiket szeretünk; szolgáljuk őket, hogy semmi sem hiányozzon nekik, hogy haladjanak az életben, hogy jó körülményeik és jó kapcsolataik legyenek, és hogy ők is tovább adják azt, amit kaptak, hogy ők is csatornái legyenek, amelyeken keresztül a jóság előnye folyik mások felé, ők is gazdagodva közben, és így tovább.
A szeretet nem önző; a szeretet nem bosszúvágyó — éppen ellenkezőleg. Anélkül ad, hogy bármit várait cserébe; bőgrőszen és amennyit tud, és a jutalmát abban találja, hogy tovább táncoltassa azt a jót, amit adott.
Olyan ez a isteni Szeretet: gazdagít, terjed, soha nem szárad ki. Amikor úgy tűnik, mintha kiszáradna, annak oka az, hogy nem veszik igénybe, ezért nem is továbbítódik.
Testvéreim, gyakran azt gondoljátok, hogy nem ismeritek Istent, mégis a szerethethetedhez tudni kell. Úgy tettem magam ismertté nektek, hogy a földön születtem és tanítottalak titeket, és mindenki, aki hallgatott rám, szeretett engem. Akik nem hallottak rám — mert a büszkeségükkel és azzal a féltékenységgel voltak elfoglalva, ahogy látták, hogy elnyertem a szívüket — ezek az emberek lezárták a Szeretet áramkörét, így nem tudtam közöttük maradni. A tömegek követtek engem; a Szeretet és a tanítások, amelyeket adtam nekik, lenyűgöztek őket, ők pedig továbbadták azt a Szeretetet, amelyet megkaptak.
Így született meg a kereszténység, a görög „Christus” névből származva, amelynek jelentése: „Ünnepelt”. A kereszténység — és pontosabban a katolikus kereszténység, amely azt jelenti: „univerzális” — tehát az a mozgalom, amely egyesíti Isten Ünnepeltjének követőit, Aki olyan, akiben Isten örömét találta, és aki parancsolja nektek, hogy hallgassatok Reá (Mt 17:5).
Igen, a engedelmesség közvetlenül a szeretetedből fakad. Amikor szeretünk, megengedelmeskedünk annak, whom szeretünk, mert csodáljuk; vágyunk arra, hogy elégedetté tegyük őt, és az ő vágyai parancsokként válnak a szerető számára. Az engedelmesség a szeretetedből fakad, és minden erényben teljes egészében megtalálható. Isten ezt kívánja, és ti engedeltitek Őt. Ez az a gyümölcse annak a szeretetnek, amellyel Istennek kell szeretnetek, akiდან mindent megkapoltok, ami vagyok, amiem van, és amit szeretek. Adott nektek egy törvényt — a Tíz Parancsolást — amelynek mindegyike két sorból áll. Így ezek a parancsolások 20 sorba illoszkodnak, és minden ebben le van írva. Nem nehéz megjegyezni őket, és ha rájuk lelkiismeretesen utalunk, eléritek a keresztény tökéletességet.
Isten azt akarja, hogy olyan legyél, mint Ő, hogy örökké Önnel lehessen az Égi mennyországban. Mint apa, úgy a fiú is. Azt akarja, hogy részesedjen az isteni természetéből, és a kereszt atravéson „Isten gyermekévé” tesz téged. Kivátsa rád Szentlelke ajándékait, hogy felemeljen hozzád, hogy olyan legyél, mint Ő, és te, az Ő szeretetéből, mindenétől fogadod tőle. Azzal, hogy elfogadod az akaratát, megér证明eted irántad érzett szeretetedet, Ő pedig a te irántad érzett szeretetéből azt akarja, hogy örökké az Ő képe és hasonlata legyél, közel hozzá.
A szeretet ad és ad önmagából, ti pedig, az Ő teremtményei, ha szeretli titeket Őt, odaadjátok magatokat neki – engedelmeskedve az Ő szeretetéből, és cserébe odaadjátok magatokat az Ő teremtményei számára az Ő iránta érzett szeretetből, mert Ő teremtette őket, és úgy vágyik az ő javukra, ahogy a ti sajátos javatokra is. És ez a szeretet, az a teológiai erény, amely Istentől származik és Istenhez tér vissza, és amelyet både földön, både az mennyország örökkézetében gyakorolnak.
A szeretet a legnagyobb minden erény közül, mert Istent veszi célul, és azért, mert både földön, både mennyországban gyakorolják, míg a hit és a remény már nem léteznek a mennyországban: a mennyországban már nem hiszünk, hanem tudunk; a mennyországban már nem remélünk, hanem birtoklunk. Gyakoroljátok a szeretetet, Testvéreim, mert ez nagyszerű Isten szemeiben; felemel lên titeket hozzá; olyanvá tesz titeket, mint Ő, hiszen Isten soha nem fárad meg abban, hogy jót tegyen titeket.
Itt, néhány szóban, összefoglalható vallásotok lényege, amely kétségkívül a Szeretet vallása, de mindenekelőtt az önfeláldozás vallása.
Atya, Fiú és Szentlélek nevében †. Ámen.
Úrátok és Istentek
Forrás: ➥ SrBeghe.blog